avagy lustaság, ne hagyj el!
avagy lustaság, ne hagyj el!
Reggel van. Vagy valami ilyesmi. A kutya kaparja az ajtót, be akar jönni. Hajnali hatkor, időzítetten. Hülye ez? Mi van itt bent, ami ott kint nincs? Affrancba. Kuss legyen! De nincs kuss, csak kaparja! A kicsi meg, belülről, rákontráz. Az meg kívülről: kaparja! Affrancba. Nincs mese, fel kell kelni!
Stefan Sefanovics kilógatja a lábát az ágyon kívülre, ettől mindjárt bele üt az érzület: nobozmeg, csak ne ilyen hevesen! A vérnyomása ugyanis, meg a dereka. Előbbire van gyógyszere, utóbbi meg nem igazán jól viseli a hirtelen csavaró mozdulatokat. Sőn langzam, nix ugribugri, jut eszébe az aranycsapat egyik játékosának örökbecsű mondata. Majd mindjárt le is képezi magának echt deutsch, lévén igencsak jól beszéli eme másod rangú nyelvet. Mertháthogy, a fránya angol a preferált 2/3dilag, amit csak társalgási szinten beszél. Kora reggel, persze, mindig el van paffanva magától. Még nem ébredt fel teljesen.
Mezítelen talp a padlóra: basszus, tegnap fel kellett volna sepernem, mert ezek a dögök - szeretett kutyáiról van szó – megint behozták a puszta homokját! Le van sz@rva – gondolja – zokniban majd nem érzem!
Node, sorrend van! Kutya kienged, kutya beenged, majd az egész falkát, úgy, ahogy van, utcára kienged. Végre egy kis nyugalom. Lehet a reggeli dolgokat rendezni. Ha a kedves olvasó eltekint tőle, inkább nem részletezzük. Mire felforr a teavíz, a falka bebocsájtásért könyörög. Stefan Stefanovics kioszt köztük pár chips adóval terhelt puki rudacskát, hiába, tud élni a vén gazember!
Stefan Stefanovics rápillant az agendára: mijaf@sz? Dália ültetés? Öreg szőlőtőke kivágás? Kutyaszar összeszedés? Kapuban cilinder zár csere? Hát mi vagyok én? Tán rabszolga?
Ezzel el is van egy kicsinyég, majd megfontolás tárgyává teszi a terv nem teljesítésének következményeit: Eva Doremiova nem fogja leigazolni a munkaegységét , és akkor neki annyi! Tehát sóhajtva nekifog. Ásó lenyom, hant kifordít, sóhajt. Ásó lenyom, hant kifordít, sóhajt. Egyhangú. Változtat. Sóhajt, ásó lenyom, hant kifordít. Mindjárt más. Gödröt beáztat, gumót betunkol, földet rátúr, sóhajt. Többször is. Vagy légszomja van, vagy kurvára unja.
Szünet. Ejtőzés a madárcseresznye fa árnyékában. A kurva életbe, egy ágacska bele lóg a pofájába! Nem ám, hogy arrébb viszi az ejtőző székét, á, dehogy! Feláll, hátra megy a fészerbe, metszőollót ragad, és rendet vág a belógó ágak közt! Vigyázat, Stefan Stefanovics nem ismer kegyelmet! Ha a párt mondja, teszi, amire felszólította!
Ebéd után – mert ez a hedonista szibarita aztán tud élni – a változatosság kedvéért megint szieszta. Persze, hogy fenntartsa a kulturáltság látszatát, olvas. Jó vastag könyvet, amit az ágyban nem tudna, mert, ha belealszik, kurva nagyot ütne az orcájába. Kb. 20 oldal után így csak simán az ölébe ejti, ami – korát tekintve – már nem jelent agresszív élményt.
Stefan Stefanovics aktívan ébred, ami azt jelenti, hogy áttekinti, mit is nem végzett el az agenda szerint, mi az aznapra rendelt szent evangélium szerinti kötelező, és mi halasztható másnapra.
Szar ügy. Az öreg szőlőtőkét kivágja. Momentán a tőke, kivágottan még ott hever, de hát, kit érdekel?
Kutyaszar összeszedve. Amúgy holnap újra termelődik, így hát nem rágja a körmét miatta.
Cilinderzár? Smafuság, kicserélve. Igaz, egyenlőre csak egy irányból nyílik, de hát, apróságra nem adunk.
Amúgy is, BL elődöntő a tv-ben! Persze, a túlzott igénybevételtől belealszik - na, ezért nem olvassa pl. a Háború és Békét, mert nem elég, hogy a fele franciául van, de még elég súlyos is kötetenként, valamint a Lenin összesen is távol áll tőle – így csak arra ébred, hogy három null!! Kiakurvaanyjának? Ki ellen?
Majd visszaalszik, és boldogan gondol elalvás előtt arra, hogy mégsem Ivan Gyenyiszovicsnak hívják…
