Stefan Stefanovicsnak tele van a töke.

Az időjárással, persze. Azúrkék az ég, bátortalan felhők tiblábolnak rajta itt meg ott, kiváló alkalom a fűnyírásra. Stefan Stefanovics előcibálja a fészer toldalékából a fűnyírót – nem egyszerű, mert eléje be volt pakolva 1. db hóeke és 1 db. kompresszor, plusz a meggyfa is útban van, ráadásul egy raklap van alájuk téve, aminek réseibe naná, hogy beleszorul a fűnyíró kereke – de végül is, kicibáltatott.

Mi több, még benzin is volt a tartályában, sőt, egy rántásra indult. Nem a tartály, a fűnyíró. Rendben, akkor irány a kerítésen túli mezsgye, amin már tökig ér a fű (a kerítéstől számított 1m-es sáv a tulaj gondoskodásába tartozik).

Odaki, persze, már nem indul a dög. Felpumpálás, berántás –hörrr-hörrr- a nyolcadik után felpörög. Stefan Stefanovics beáll a masinával a fűbe, hát, alig lehet haladni, egyrészt, mert kurva sűrű és magas, másrészt meg a tegnapi eső után még nem száradt meg teljesen – csöppet nedves fűbe csak kaszával érdemes beállni, azért mennek ki a hozzáértők a reggeli harmattól nedves rétre kaszálni, mert délben már a poros szár rendesen kiveszi a kasza élét -  a fűnyíró jobbadára lefullad benne. Nos, le is fulladt.

Node, Stefan Stefanovics nagy rutinnal tol előre 20cm-t, majd húz vissza 20cm-t, ezáltal az elsőre behajló füvet visszafelé is megsturcolja. Matematikailag a haladási távolság = nulla, Stefan Stefanovics se értette, miért, de ezzel a tili-tolival mégiscsak haladt előre. Lehet, hogy elszámolta magát?

Na, min1. Legyalulta a mezsgyét, minek során találkozott 1 db. fekete öltönyzoknival (?!), 1db. nejlonzacskóval, kb. fél méternyi madzaggal és meglehetősen sok vékony gallyal, amit még sövénykedés idején metszett le, és ott rejtekeztek a fűben. A zokni felcsavarodott a tengelyre, leszed, újra indít. A nejlonzacskó nagy zajjal darabokra apríttatott és gusztustalanul szétterült a kidobó nyíláson keresztül, a madzag szintúgy lefullasztotta a masinát. A gallyak nem csináltak ilyesmit, csak rémületes zajjal nekivágódtak a késház falának.

Stefan Stefanovics végig küzdötte a telek hosszát – volt vagy 70 méter – a pengével földdel tett egyenlővé három vakondtúrást – mondjuk, a pengét a művelet végén valszeg újra kell éleznie – és ott hagyott a mezsgye út felé eső részén egy csinos kis tarajt, vegyes gazokból és fűfélékből, lévén, hogy a földút egy cseppet mélyebben fekszik, így hozzá férni géppel nem tud. A szomszéd megígérte, hogy motoros fűkaszával levágja, de egyenlőre dugulással küzd. Nem a szomszéd, a fűkasza. A kerítés tövét meg Stefan Stefanovics majd jól kigyomirtózza – már, ha egyszer pár napig nem esik az eső.

Nos, mivel lendületben volt, Stefan Stefanovics belevágott a benti füvek lenyirbálásába, ami szó szerint értelmezendő, ugyanis az előkertben, a tábori tűzhely mellett rejtekezett a fűben egy tégladarab. Már nem rejtekezik.

Szóval, mire Stefan Stefanovics végzett a telek füve fazonírozásának 75%-ával – és három további vakondtúrással, valamint megsturcolt egy gyökig kiirtott akácfa tuskót – ezt minden egyes alkalommal elköveti, mert mindig elfelejti, hogy az, biza ott lapul a fűben – eleredt az eső, ráadásul minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Na ja, a felhők ott voltak, meg dörgött is, nade, ki veszi ezt komolyan? Ugyanis a helyi népi tapasztalat szerint – amit Stefan Stefanovics a kukukkhegyi 16 éve alapján igazolni tud – itt csak akkor esik eső, ha a felhő Kerepes felől jön. Csömör, Újpest, Fót nem játszik. Ez a hülye felhő ezt meg nem tudta, Gödöllő felől jött, és rendesen leszakadt.

Stefan Stefanovics meg itt áll egy telkileg 75%-os nyiratkozással, és várja, hogy megszáradjon a fű a maradék 25%-on. Ha egy kis szerencséje van, addig megszárad, míg a többségi rész megint meg nem nő.