Teljesen hétköznapi hétvége, lokálisan. Vagyis, kávézás a Café 58-ban, a frissen fogott halak megtekintése, majd kivonulás a strandra.

Ami – most térek vissza az első részben megígért eseményre – meglehetősen zajszennyezett. Van ugyanis a vízben egy bizonyos Davide. Cseh az istenadta, de úgy sem érti, mit ordibál vele elefántfóka méretű mamája. Én, sajnos, értem. Davide, gyere ki a vízből! Nem megyek! De gyere ki! Akkor sem megyek! Megmondom apádnak! (apa sehol). Mondjál, akkor sem megyek! Ne dobáld a testvéredet! (a testvér lányból van, kb. 2 évvel idősebb, tehát 10 éves lehet). Davide dobálja továbbra is. Nem nagyon, csak kis kavicsokkal, mert hát végül is rendes gyerek.  Persze, most már a tesó is fennen panaszkodik, hogy Davide dobálja. Amúgy a stand üres. Végre megjön a papa. Szép halkan mond Davidének valamit – aki, mint később kiderül, a keresztségben a szolid Dávid nevet kapta – aki sovány malac vágtában  kimenekül a vízből.  Ezek a cseh apukák tudhatnak valamit a gyereknevelésről!

Én időközben – egy életem, egy halálom alapon  - bemerészkedtem a vízbe.

Összehasonlításul: egy Kielből (!) való házaspár – három napig utaztak Posedarjéig, előttem máig ismeretlen okból egy Dacia Sandero vontatta lakókocsival – igencsak bőbeszédű nőtagja, aki felettébb örült, hogy találkozott valakivel, aki felvilágosítást tudott neki adni Starigradról (?) – közölte, hogy a víz annyira hideg, hogy az neki szinte már fáj. Aha. Kielből. Ezek után beúszott úgy 100 méterre, az ott lévő kis szigetig, majd még pancsikált úgy 10 percet, és kijőve közölte, kurva jó volt a víz.

Végül is, az volt. Egy eszkimónak kétségtelenül.

Vasárnap már tényleg nagy semmittevés volt, napozással egybekötve. Hazafelé bementünk Sv. Duh templomához a róla elnevezett szigetkére.

Egyetlen ember volt ott, egy horgász, három, automatára állított bottal. Természetesen az ösvény közepén tanyázott, de legalább visszaköszönt.

Ja, a köszönésről: a reggel dobro, a nap dobar, az este dobra.  A többi a napszaknak megfelelő. A franc se érti, miért?

Búcsúvacsora Antonionál. A változatosság kedvéért megint pakoltatnunk kellett egy dog pack-ot, cserébe lenyomatásként kaptunk egy-egy pohár marascinót, ami amolyan meggylikőr féle.

Hétfőn indulás hazafelé. Utolsó kapucsínó még a Café 58-ban – a gazdával megegyeztünk, hogy jövőre ismét, ugyanitt – bevásárlás a váltóknak – 2*2 l Ozujsko sör – és hajde!

Ahogy kitaláltuk, a Crodux-nál, Sesvete pihenőhely, ebéd. 

Doremi kolbászos bableves,

én palacsintatésztában sült kalamári karikák. Dugig, a tengerparthoz képest fél áron.

Hazafelé megálltunk Balatonfenyvesen, csak a látvány miatt. Az is szép, de meglátva a már bezárt parti gyorsétterem árait, megállapítottuk, Posedarje olcsóbb. Ráadásul ott szeretnek is. Habár a HR1 – ami ott valóban közszolgálati TV – szerint nem annyira, tekintve, hogy Orbán Hernádi és a MOL  miatt ( a horvátok nem hajlandók önként és dalolva lemondani üzletrészükről, sőt ,  a Hernádi elleni elfogató parancsot se visszavonni)  durcásan, ki-ha-nem-én módon megvétózta Horvátország OECD csatlakozási kérelmét. E tárgyban járt Orbanisztánban az illetékes gazdasági miniszter asszony, de Szijjártó pubi éppen a Palaura történő menekülési útvonal kiépítésével volt elfoglalva. Igaz, két nap után már nem volt téma. Mármint, Orbanisztán.

Az autópályát illetően minden Horvátországba látogatónak tanácsolom az ENC használatát. Odaát ugyanis sok éve a futásarányos fizetős kapurendszer él, amihez hasonlót nagyeszű orbanistáink idehaza elbontottak. Ennek mára már van egy, külhonilag is elérhető oldalkapu rendszere (korábban ez csak helyi használatú volt), az ENC felirattal ellátott, amin keresztül simán elhagyod a normál fizetős kapu előtt várakozók sorát. Ki ne autózott volna hazafelé úgy, hogy a pénztárca zugából kaparta össze a szükséges kunát, vagy hozta időzavarba bankkártyájával a kezelőt, és hisztis állapotba a mögötte sorakozó félszáz autóst?

Nos, az ENC kütyüje itthon is kölcsönözhető. Megadod a megtenni kívánt távolságot, az okoska kiszámítja annak forintosított árát, ezt a kütyü kölcsönzőjénél befizeted, és annyi. A kütyüt felragasztod (oldható a kötés) a visszapillantó mögé, ráközelítesz az ENC-kapura, a kütyü csippan, a jelző kiírja, mennyi volt az annyi, a sorompó nyílik és te lazán továbbhajtasz.  A plebs meg torlódik. Itthon, a leadásnál meg elszámoltok, +/-. Piszok kényelmes.