Az úgy volt, hogy szerkesztőmnek és kiadómnak dél-dalmáciai nyaralója egy hétre szabad volt, és én betúrtam magamat, persze, puszta szociális alapon, mondván, ne álljon már ott üresen. Megkapván a kulcsot útnak eredtünk. Hókefélkét, a gps-t már be se kellett programozni, itt felraktam Hófehérke - a 18 éves nagykorú Suzuki - első kerekeit az E65-re, Posedarjénél meg levettem, ennyi volt.
Az út eseménytelen, irányok jól kitáblázva, benzinkutak elégséges számban. Külön ajánlom mindenkinek a Crodux hálózatát (horvát herceg), mert ott a legolcsóbb a benzin és a hozzáadott szolgáltatás. A tartozék bolt-étterem kombóban olyan fenséges kolbászos bablevest kapsz 24 kunáért, hogy kettéáll tőle a füled, de egyéb étkeik is bőségesek és finomak. Összehasonlításul: a tengerparton a palacsinta tésztába forgatott, rántott kalamari körítéssel kb. 100 kuna, itt megkapod 45 kunáért. Mondjuk, a magyarnak inkább hazafelé javallott, mert odafelé általában tart még az útra csomagolt szendvicsből.
Egyet ne keressetek a benzinkutak hűtővitrinjeiben: alkoholmentes sört. Arrafelé a) a sör nem számít alkoholnak, b) egy-két üveg sör meg se rezdíti a szondát (igaz, nem is nagyon szondáznak).
Megérkezünk Posedarjéba: esik. Amikor meg nem, akkor zuhog. Kérdem a Konoba kod Bumara – azaz a szamárhoz címzett vendéglő, ahova vacsorázni betértünk - pincérnőjét, hogy hát akkor meddig? Azt mondja a lelkem: szerdáig biztosan. Nawazze. Doremi hozott magának egy e-könyv olvasót, 164 könyvvel feltöltve, de nálam csak egy Népszava és egy Vasárnapi Hírek, egy napra, ha elég. Cserébe akad némi láthatatlan szúnyog, kicsi, zümmög, és kurvára viszket a csípése.
Hétfő. Egy égszakadás szünetében beautóztunk a faluba, megkávézni, meg a legszükségesebbeket – bor-sör-pálinka – bevásárolni. A Cafe 58 – ajánlom mindenkinek, a kávéja isteni finom, a tulaj kedves (a második nap már úgy köszöntött: a szokásosat, ugye? Vagyis két kapucsínó, két pelinkovac és két pohár víz, jéggel, citrommal), a közönség, erősen utószezon lévén, törzs, akik simán elücsörögnek egy kávé mellett úgy egy órácskát, kedélyesen ordítozva egymással. Ez arrafelé nem indulati kérdés, egyszerű társalgási hangfekvés. Pl. Josip a halas kofánál alkudozik egy homárra. Itt még vélelmezhető a magas hang, elvégre tétről van szó. Nade, a kisbolt előtt megjelenik Marko, aki leugrott egy doboz cigiért. Nem mennek ám közelebb egymáshoz, dehogy, kb. 20 m távolságból pontosítják, hogy Josip most hazaviszi a homárt, de Marko egy óra múlva jöjjön vissza, mert a Halilovicnél kártyaparti lesz. Kívülállóként úgy veszed le, hogy valami vérbosszú kerül letárgyalásra, de nem, csak két dalmát beszélget.
Az időjárás a teraszon kívül pocsék. Az eső zuhog, az öbölbe a befutó patakocska folyóvá dagadva vörös hegyi talajt mos be, úgy véled, a nyaralásodnak annyi. Pláne, amikor hazaérve bekapcsolod a tv-t, és az összes híradó arról tudósít, hogy Sibenik, de főleg Zadar gyakorlatilag víz alatt áll, mélygarázsok, pincék elöntve, a parti sétányon fél méteres víz hömpölyög, a bazilika előtti tér elárasztva, az óváros falát szennyes ár ostromolja. Kurvajó.
Kedd. Délelőtt detto, de déltől kisüt a nap, hurrá, kimegyünk a strandra! Mondjuk, napozni, azt lehet, de erősen a parti sávba hordott mindent a szél, a strand nem fürödhető. Mind1, a kisboltból kerül sör – a stand büféje, ami normál esetben reggel 7-től este 11-ig nyitva van, már rég télire gombolkozott be, érthető, sehol egy lélek – a péktől friss burek (rétestésztából lepény, sajttal, almával, vagy húsfélével töltve, eszméletlenül laktató), mi kell még? Amúgy a péknél számtalan kenyérféle és még számtalanabb finom pékárú, már-már a cukrászda termékskáláját súrolva. Doremi kiszúr egyet, ami úgy néz ki, mint a mi buktánk – szerintem az is – és kérdezi, mi az? Ki van írva, de attól még nem tudom, mi az, a horvát nyelvtudásom nem terjed ki a finom pékárúkra. Hát akkor kérdezd meg! Miért, szerinted, ha hangosan elmondja, amit kiírva nem értek, akkor tudni fogom, vagy esetleg még a receptre is kíváncsi vagy? Javára legyen szólva, nem sértődött meg, cserébe kért egy csokis fánkot.
Folyt. köv. szerdával.
