mert mondani, azt nagyon tud!

mert mondani, azt nagyon tud!

Matolcsy György Huba elméleti közgazdász, publicista, politikus a nemzetgazdasági tárca élén – népszerűbb megfogalmazásban „szórakoztatóipari miniszter” – 2013-ban életének 58. évébe lép. Feltehetően az Orbán-kabinet regnálása alatt a kétharmad birtokában a 2014-es választásokig is emlékezetes megszólalásokkal hálálja meg pozícióját. Most mindenesetre egy apró, év végi összefoglalót készítettünk a miniszterelnök jobbkezeként, az unortodoxia hőseként számon tartott szakember immár közmondásossá vált gondolataiból, amelyeket a magyar és a külhoni írott és elektronikus sajtó híven közvetített.

„Az egykulcsos adónak már az ígérete is megmozgatta a magyar férfiak és nők fantáziáját, és már ettől beindult a gyermeknemzési kedv.”

„Gazdaságtörténeti bravúrnak tartom, ahogy a kormánynak sikerült kizárólag belső forrásokból konszolidálnia az állam pénzügyeit. Olyan kiadási és bevételi szerkezetet alakítottunk ki a költségvetésben, amellyel véglegessé vált a pénzügyi stabilizáció, s hosszú távon fenntartható a 3 százalék alatti államháztartási hiány.”

„Higgyék el, havi 47 ezer forintból nagyon jól meg lehet ma Magyarországon élni. Megnyugtatóan, kiszámíthatóan...”

„A pénzügyi tranzakciós illeték olyan taktikai atomfegyver a 21. században, ami lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatás terén felvegyük a versenyt az ázsiai országokkal.”

„Egy nemrég leköszönő ázsiai nagykövet könnyekkel a szemében búcsúzott tőlem, mondván, ő tudja, mi folyik ellenünk. De mi az új világ páncélos lovagjaiként küzdünk a másik, régi világ ellen, a pénzvilág elleni gigászi harcban. A baj az, hogy a Nyugat a hitre, tudásra épülő működésről átállt egy másik, rossz rendre. Így esett, hogy azok, akik ma sikeresek, inkább keleten keresendők. Ők, s persze mi tudjuk, hogy a közösség érdeke felülírja az egyénéit, ezért a bankokra és a multikra terheljük a válság nehezét, nem magunkra. Ha megszorítanánk, százezres tüntetések lennének, mint rég. De nincsenek, mert nem mi, hanem a régiek azok, akik az embereket terhelték és elvették a 13. havi nyugdíjat. A félúton túl vagyunk, de a régi világ legyőzéséhez nem elég négy év. Nyolc, tizenkettő, tizenhat, sőt húsz kell.”

„Ez a 2012 csak átmeneti időszak: csak a jelen a kockázatos egy kicsit, mert jövőre már beindul a robusztus növekedés. Nonszensz a rosszakaróink állítása, hogy katasztrófa felé tartana az ország. A válságnak vége. Hadd mondjam így: erős gazdasági növekedési mutatóval fogunk rendelkezni. Egy éven belül itt a magyar tündérmese, a magyar példa hallatlan sikertörténet lesz.”

„Magyarország ugyan soha nem lesz európai elefánt, de reményeim szerint lesz megint majd kelet-európai kistigris. Aranyos, játékos, de azért lesznek fogai is. Mi büszkék vagyunk arra, hogy Ázsiából jöttünk. Kisgyermekeink fenekén 100-ból 30 esetben hat hétig kis piros pont van, mint a japán kisgyermekek fenekén.”

„A bizalom felépült, a világpiacon az egyik legkapósabb a forint állampapír. A jelenlegi kormánynak sosem volt szüksége az IMF-hitelre, csak védőhálóra – nézetkülönbség abból adódik, hogy az IMF ránk akarja tukmálni a pénzt, nekünk meg nem kell.”

Nekem különösen ez az utolsó tetszik. Magam előtt látom, ahogy szegény IMF kezét tördelve, idegesen toporog Matolcsy ajtaja előtt: kell nekik a pénzünk? Nem kell? Mi lesz most így velünk?