Ha már ott vagyunk, nehogy már tespedés legyen, így hát irány Novigrád. Van Starigrád is – logikus, ha van novi, van stari is – de az az öböl másik csücskében volt, és valahogy nem érdekelt, nagyot kellett volna kerülni a magistralén. Tehát Novigrád. Egy szerpentinről ereszkedünk le a partra.

Már föntről is látszik, hogy amolyan part menti város ez, ami van neki, az ott található – kivéve a várat.

Feltekintve rá már tudtam, mi a sorsom : Doremi, ha valahol egy csúcson templomot, vagy várat lát, kíméletlenül felcipel oda.  Puszta önvédelemből azért megkérdeztem egy magam korabeli uszkok kalózt, hogy fel lehet oda menni gyalog (reméltem, van valami felvonó, sikló, vagy esetleg Red Bull, de semmi)? Fel hát- mondja, és mutatja a lépcsőt is hozzá – persze, csak, ha van hozzá elég ereje! És mosolyog a bajusza alatt.  Később rájöttem, miért.  A lépcső elején tábla: Grad/Fortress 150 m. Smafuság! Aha. Vízszintesen. Ez viszont felfelé jelentett 150 métert.

Az első pihenő egy templom. Valami félreértés okán nem a hegycsúcsra építették. Tartozik hozzá egy harangláb, két haranggal, hozzá való kötéllel. Viszont atyec csak egy van, két kézzel megáldva.  De akkor ki húzogatja a harmadik kötelet? Nomeg, annak hol a vége?

A lépcsők jó léptékűek, csak éppen abból a fényes, csúszós kőből vannak, ami a tengermelléken annyira jellemző. Felfelé nem annyira érdekes, de lefelé eléggé rám hozta a frászt.  A második pihenő csak a lépcső egy fordulója, ahol babérlevelet támadt kedve szedni Doreminek – én közben azon morfondíroztam, hogy hol akad még a tüdőmben némi hely, ahova levegőt tudnék bepumpálni, nomeg azon, hogy aki mindennap megteszi ezt az utat – mert kétoldalt azért házak állnak ám – esetleg zergét tudhatnak a felmenőik közt?Mellesleg kérdezem,  odahaza nem kapható babérlevél? Apácska, te ehhez nem értsz, az nem ugyanaz. Ja, az más. Azután pihi egy terecskén, amiről kiderült, hogy vezet ám oda egy gépkocsival is járható utacska ám, de a franc se tudja, honnan?

Azért Doremi is egy cseppet megviselt. Hiába, 150 m. tengerszint feletti magasság...

A vár a XIII. században épült. Adódik a kérdés, hogy’ a francba szállították fel oda az építőköveket? Mind1, megoldották. Még a kutat is. A kilátás parádés.

Lefelé becsűrünk oldalt a keskeny kis utcákba. A házak minden elképzelhető helyen, minden rendszer nélkül tapadnak a hegyoldalra. Itt meg felmerül a kérdés: a bútort hogy’ a bánatba hozták fel. Mind1, megoldották. 

A parton – pihenésül – beültünk kávézni.  A kávéhoz panoráma is jár. Ja, meg kiérdemeltem egy sört is.

Kérdem a pincérlányt, hol is van errefelé a plázs,  megmutatja. Leraktuk a közelben az autót, és a parton közelítettük meg. Sokáig-sokáig kiépített, rajta napozóágyak, de ezek a szálloda vendégeit szolgálták ki. Megtaláltuk a természetes fövenyű részt – inkább sóder, de legalább nem csúszós kő – árnyék is volt, édesvizű tusoló is, nomeg autóskemping, recepcióval, kávézóval (sör, üdítő, tömény szesz, koktél, jégkrém, kávé), wc-vel és melegvizes tusolóval.  Mármint, ha volt hozzá kártyád, mert biza, a vizesblokk azzal nyílott. A trükk: a kávézóból el kell kérni a pultos lánytól a közösségit :)

A kemping sorompójánál van egy péküzlet, amin még magyarul is ki van írva: pékség. Csak éppen hat nyelven van zárva. A falán egy, távolsági hívásra is alkalmas telefon – az országok hívószámainak listájával – helye.

A plázson alig valaki, persze, munkás hétköznap van. Azért később települ mellénk – no, hál’istennek, nem közel – egy népesebb família, akikről jól hallhatóan kiderül, hogy magyarok, méghozzá gazdagéktól.  A papa építési vállalkozó (honnan tudom? Üzletileg telefonált, közölvén, hogy kinn van a projekten – nem építkezés, vazze, projekt! – az embere, keressék őt), egy kutyalánc vastagságú aranyoskával a nyakában. A mama csak bálna, a vej visszafogottan vastagodó, de viszonylag csendes, a lány meg könnyűbúvár a félméteres vízben, spec  snorkellel, amibe tuti, hogy nem megy be a víz, és minden felfedezését harsányan közli a családdal: apa, láttam egy halat! Naná, majd egy cápát!

Megéhezvén, visszaballagtam a sétányra. 12-kor nyitott egy fast food, hála istennek, a hotdogon és a hamburgeren kívül volt neki csevab, razsnicsi, valami tésztaféle és a lényeg: csapolt sör!  A működtető huszonéves csajszi elbűvölő amerikai akcentussal beszélte az angolt, és készségesen készítette elvitelre a rendelést. Amíg elkészült, elautóztam a kisbolthoz, ami elég csalós, mert a portál mögött kb. Mini-coop nagyságrendű üzlet található., gyakorlatilag mindennel. Azt már mondanom sem kell, hogy az adagunkat (csevab, sültkrumpli, ajvár) nem tudtuk mind betáplálni.

Hazafelé megálltunk sv. Duhnál. Az öböl kristálytisztára derült, benn a szigetecskén meg okos feredőzők: ugyan sziklás a part, de legalább már másfél méteres vízbe lehet beereszkedni :)