de történhetne bárhol.
de történhetne bárhol.
Július 19-én, Fót egyik patinás, családi tulajdonú vendéglőjében megrendezésre került egy esküvői vacsora, 32 főre. Az ilyesmi nem nagy buli errefelé, volt már olyan, hogy az egész vendéglőt kibérelték ilyen célra, de hát, ez egy másik eset volt. Ráadásul egyik vendéglátós szervezte oda a vacsoráját egy másik vendéglátóshoz.
Előzetesen megegyeztek, hogy a tömény italokat az ifjú pár viszi – ez nem szokatlan - a vacsora egységes áron megy – szabott ár, szabott adagok -, vegyes tál, ahogy az már megszokott, az többi meg fogyasztás szerint, utólag, tömbben elszámolva.
A kiszolgálás olyan, amilyen. A hozott töményt se nem hűtik, se nem kínálják. Minek is? Nem az ő hasznuk. A megmaradt tételeket – vegyes tálnál ez gyakori - csak külön kérésre tálalják vissza éjfélkor, ami, azért, lássuk be, jobb helyen megszokott.
A viszonyokhoz képest jó hangulatban lezajlott a vacsora, majd jött a fekete leves: elszámolás.
Kapaszkodjanak meg, kedves olvasóim, a végszámla 316.820 jó magyar forintokat tett ki, ami, ha visszaosztjuk, 14.460 ft fejenként! Fóton, egy nem éppen Michelin-csillagos étteremben.
Most nézzük a részletezést. Na, nem a számláét, mert az nem volt. Ha nem kérik – külön! – nem adnak. Hogy a számlaadási kötelezettség – ráadásul tételesen részletezve – adóhatósági és számviteli előírás, hát, istenem…annyi mindent előírnak manapság! Elszámolásként a két mellékelt cédulkát voltak képesek produkálni, mi szerint ételre 136.500 ft, italra 180.320 ft került kiszámlázásra.
Akkor akadjunk bele egy kicsit a megjelenítettekbe, és játszunk a számokkal.
A vendégsereg összetétele: 12 férfi, 18 nő, 2 gyermekkorú. Az összlétszámból 11 fő bizonyíthatóan absztinens. Marad alkoholfogyasztó 21 fő. Erre a létszámra oszlik el az italszámla alkoholtartalmú része.
Állítólag elfogyott 64 l. sör, üveges és csapolt vegyesen. Ha ezt visszaosztom 15 fővel – mert pl. a többi szeszfogyasztó bort ivott, vagy absztinens – akkor 1 fő 4,3 l sört fogyasztott, amitől még a turulban született, szittya magyar is – megágyazva háziszőttes vegyessel – csatak részeg lenne. De ilyen nem volt.
Erre bizonyíték a borfogyasztás részletezése: kemény 2.000 huf, ami, lássuk be, max. két üveg 7 dl-es kommersz borra elég. Annyit meg – lévén, hogy inkább női ital, mint a sör – 5-6 hölgy fogyaszthatott el, igencsak szolidan. Kávé, 12.500-ért? Számoljunk egy kávéért 300 ft-ot – ami, azért, lássuk be, a Gerbaud ára – 41 kávé, ami 29 főre számolva - mert hát, a kiskorúak csak nem isznak ilyesmit, de talán még a felnőttek mindegyike sem – azért elég vastag. Hacsak nem akarták végig zizegni az estét.
Azután ott van a rostos üdítő, a sima üdítő, meg a víz, ami így, együtt, a maga 76.470 ft-jával eléggé valószerűtlen, mert hát, nem fürödtek benne. Ha csak 200 ft-jával számolom dl-ét – ami azért nem semmi – az kb. 38 l. Különös tekintettel, ha hozzá vesszük a 64 literes sörfogyasztást, hát… Összességében102 liter folyadék, ebből a nem alkoholizáló 11 főre eső 3,5 liter folyadék már kórtani kérdés.
Ezek csak a java tételek. A reszlivel nem foglalkozunk.
Amivel foglakozunk, az a gátlástalanság: se számla, se pénztárgép, se semmi. Csak a palira vétel, mivel azt gondolták, hogy a vacsora estélyén senki nem fog kekeckedni.
Hát, nem is, csak másnap. De akkor se volt értelme. Ma, Fóton, magabiztos családi háttérrel, így mennek a dolgok.
Persze, a pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs. Csakhogy, itt nem volt pénztár. Ami volt, azt úgy hívják: tisztességtelen üzleti magatartás, hogy egyéb jogszabálysértésekről ne is beszéljek.
