mármint, gondozottilag.

mármint, gondozottilag.

Talán Stefan Stefanovics tisztelt olvasói emlékeznek arra az írására, amikor bejelentette, megmacskásodott.  Mondjuk, korábban is volt gondja holmi állatokkal, de úgy látszik, ennek nincs vége.

Nyafi ugyanis valamelyik nap megjelent egy vontatmánnyal, ami Stefan Stefanovics tudomása szerint eleddig csak géperejű járművek sajátja volt, de ez esetben egy kölyökmacsek képét formázta. Jött ugyanis – nem kevéssé Nyafi farkának bűvöletében – utána egy fekete-fehér foltos macsek. Mivel Stefan Stefanovics meggyőződése, hogy őt veri a sors ezekkel az állatokkal – ez különösen azóta gyökeredzett meg benne, amióta a kerti tavacskában kint felejtette az aranyhalakat, és azok annak rendje-módja szerint belefagytak a jégbe (érdekes, nem igazán lehetett őket kiolvasztani, mint a heves jegest, biztosan a vallás béli különbségük miatt)- hát elfogadta: ha már itt van, hát legyen itt. És lőn.

Ami meglepő volt, Doremi – Stefan Stefanovics jobbik fele – is rezignáltan vette tudomásul: hát ez?  Foltos – mert a  keresztségben ezt a nevet kapta – gátlástalanul birtokba vette Stefan Stefanovicsot, ami azt jelentette, hogy ha ő ágyba  bújt, akkor ott kanyarodott a nyaka hajlatában (ami persze azzal járt, hogy fene jó érzésében kb. 80 dB erővel  dorombolt bele Stefan Stefanovics fülébe, de rendkívül disztingvált volt, mert az általában ezzel járó „dagasztást”  mellőzte – az ugyanis kimeresztett körmökkel műveltetik - , csak óvatosan meg-megérintette Stefan Stefanovics  pofaszőrzetét, mint aki meg akar bizonyosodni arról, hogy ott van-e ez a nagy darab izé). Ha a számítógép előtt ült,    akkor meg ölében múlatta a napot, ami azért egy kicsit más volt, mivel felugráskor csak használta kapaszkodásra a  karmait. Ez, ugyebár, addig rendben van, amíg Stefan Stefanovicson hosszúnadrág vala, node rövidnadrág esetében ez  némi képpen fájdalmas, különösen akkor, ha szemből akart Foltos felugrani, és akkor, ugyebár, a célterület…khm …  elég érzékeny.

Ahogy Stefan Stefanovics e sorokat írja, foltos a klaviatúra mellől indulva éppen levadászott egy éjszakai lepkét, és  jóízűen elfogyasztotta. Végül is fehérje, nem?

Node, térjünk vissza a hétköznapokhoz.

Van, ugyebár, a Nyafi. Ő egy igazi individuum, ami azt jelenti, hogy egész nap csavarog, este megjelenik, és kéri a vacsoráját, majd szabadidős foglalkozásként a kötelező jóérzés-dagasztást Waczak Úr ( a fene a jó dolgát, Stefan Stefanovics tv-néző foteljét birtokolja)

hátán követi el, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja. Na persze, azért később áttanyázik Stefan Stefanovics ágyára, ami csak azért kínos, mert Stefan Stefanovics hajnalok hajnalán arra ébred, hogy egy nedves macskaorr böködi. Na, most ehhez járul Foltos attrakciója, így Stefan Stefanovics két dorombológép ölelésében alszik vissza.

Ehhez jön még a reggeli szertartás, ugyanis Fifi őurasága is ágybéli, de szerencsére csak térdhajlatba simulólag. Szóval, eljöve a reggel, mikoron is Fifi átteszi székhelyét Stefan Stefanovics mellkasára, és azt játssza, hogy most aztán jól el fogja harapni Stefan Stefanovics torkát. Ehhez, persze, illő képpen morog. Azért nagylelkűen elfogad egy köztes megoldást, miszerint meglégszik Stefan Stefanovics valamelyik ujjának leharapásával, de ez azért megmarad jelzés értékűnek. Igen ám, de mindez heves farok csóválással jár, az meg felkelti Foltos játékos kedvét, minek eredményeként egy komoly K1-es földharc bontakozik ki Stefan Stefanovics hasán, amit azért ő nem élvez annyira.

Egy szó, mint száz, azt mondják, a macsek a tűzhelyhez szokik, és nem a gazdához. Nos, Foltos ezt erősen cáfolja, ő bizony hozzászokott Stefan Stefanovicshoz. Most is itt ül a combján – de már felettébb vigyáz, hogy egyensúly vesztése esetén ne eressze ki a karmait. Azért Stefan Stefanovics  azt reméli, hogy túlzott szimbiózisra nem kerül sor. Elég hülyén érezné magát, ha úgy tudná karikába hajlítani a farkát, mint a macsek.