Van, ugyebár nekem egy lelkiismeretes háziorvosom, aki laborleletem láttán, amiben a vércukorszint 8,5-öt mutatott (mutasson nekem valaki olyan 69 évest, akinek normális – 4 – a vércukorszintje! Ráadásul mára már levittem mindenféle diétával 6.2-re) beutalt mindenféle vizsgálatokra. Ezek közül az egyik a szemészet volt, minek egyik tétele pupillatágításos szemfenék vizsgálatot jelentett.

Beutaló a kistarcsai Flór Ferencbe. Hallomásból ismervén az eljárás utóreakcióját – leginkább csak homályosan látsz utána vagy 3-4 órán keresztül mindent – megkértem a szomszédot, hogy ugyan, jönne el velem, majd vinné az autómat velem együtt haza, mert nem vállalom a vezetést. Ráállt.

Kirakott az út mentén – a kórház előtti tér sorompóval elzárt, fizetős parkoló ( a fene se tudja, mennyit kell ott várakozni, akár 1.500 jó magyar forintok is kirepülnek a zsebből) – és átparkolt a csömöri Auchan parkolójába. Később ezt nagyon megbántam. Hiába, a szarrágásnak ára van.

Beballagok a regisztrációhoz, bemutatom a beutalót, irányítanak a 3. emeletre, szemészet. Eddig rendben is van. A szemészet recepcióján  egy, a  középkorúságán cseppet túl levő,  meg egy kevésbé az asszisztens simán körberöhög, mi szerint szívesen befektetnének, csak hát, nekem az ambulancián van jelenésem. Egy rövidet még elpoénkodtunk azon, hogy rendben van, én vállalom a befekvést, de akkor húzzanak sorsot a kezelésemet illetően, de nem volt mese, nem itt volt az igazi helyem.

Na, most jött a már eredendő látásprobléma és a helyismeret együtt hatása.  Simán lelifteztem a földszintre, a sürgősségi osztályra – a francba, az ilyen miért nem tud eléggé orvosiul? az ambuláns az nem sürgősségi!  - ami akkor lett gyanús, amikor a felvételi ablakon benyújtott beutalóm láttán – lásd: szemfenék vizsgálat – az asszisztens alig bírta visszafojtani a röhögését, és igen rövid úton lekommunikálta nekem, hogy ő e kérdésbe max. az urológiára tud átirányítani, de attól tart, az elérési útvonal kissé hosszú lesz.

Vissza a harmadikra, nédamár, tényleg ott a felirat – egy A4-es lapon 14-es betűnagysággal kiragasztva egy lengőajtóra: szemészet, ambulancia! Nawazze. Ha valaki ezt el tudja olvasni, már nincs is szüksége szakrendelésre. Ügyes.

Mind1, bekerülvén  feltérképezték minden szembéli görbületemet, nem csak a fenekét. Az eredményt most nem osztanám meg olvasóimmal, legyen elég, hogy egy sűrűn teleírt A4-es oldal, 75%-ban latinul, és, ha rosszabbodást érzek, menjek vissza azonnal, egyébként  kontroll 3 hónap múlva. Kaptam ehhez egy A5-ös, raszterezett lapocskát, annak közepén egy ponttal., mire merednem kell. Nem, kérem, nem Rorschach-tesznek hívják! Na, ha ahhoz képest máshol is pontok jelennek meg a látószögemben, akkor sürgősen menjek. A falon spacérozó fehér egerekről egyetlen említés se esett.

Kérdem: szemüveg, esetleg? Mijafrancnak? Auchan, 2,5-3,0, olvasáshoz jó lesz, a jobb szemének ezt az izéjét úgy sem tudjuk korrigálni. De felírtunk magának egy antioxidánst, kurva drága, de talán segít.

Rendben. Távoztomban érzékelem, hogy gyakorlatilag nem hogy a telefonom képernyőjét, de a kórházi lift tábláját sem látom tisztán.  Emlékezetből felidézem a menüt, és találomra rábökök az általam utoljára hívott számra. Nyertem, a szomszédé volt. Mondom, jöhetsz értem, mondja, indul. Nem sokkal később hív, mondja, inkább én menjek érte, mert gubanc van. Mit tehettem, mentem.

A ködös látásom annyit érzékelt, hogy a benzinkút melletti mező alján, a rézsűbe fúródva, egy autó állong nem teljesen oldalhelyes állapotban. Közelebbre érvén, látom, biza, ez az én autóm, mellette meg a járőr, meg a közlekedési helyszínelők. Newazze, emmegmi? Hát, biza, emmeg az volt, hogy a jó szomszéd kicsit túl nagy sebességgel igyekezett bevenni a kanyart, ami nem nagyon sikerült neki, a padka megdobta, vett egy rövid röppályát, 3 méter mélységben landolt a küzdőtér egyik oldalán, futott egy ámokot úgy 50 méteren keresztül a szemközti rézsűig, ott mélán belefúrta abba a kocsi orrát.

Egyet nem értek: a Suzukin van fék, miért végig a gázt használta helyette?

A tanulság: max. 1.500 ft-os parkolási díj kifizetése helyett most van egy gazdaságilag totálkárosnak minősíthető autóm.

Amúgy hazafelé menet az autómentő nagyon előzékenyen megállt egy diszkont előtt – mivel semmim nem volt itthon a hét végére – és 2.500 ft-ért bevásároltam csirkecombot, karajt, lecsókolbászt és kenyeret (krumpli, hagyma van otthon). Ennyit az arányokról.