Ez az elhajlás kivételesen nem politikai indíttatású, csak amolyan régimódi kifejezés, ami  tkp. azt fedi, hogy albán csacsi üzemmódra váltottam át. A természetben ugyanis van vízszintes, meg függőleges, minden ettől eltérő elhajlásnak számít.

Adva volt egy baráti összejövetel, Gyöngyösön, csurdításilag. Fél éve nem látott cimborák, sör, bor, pálinka.

Tanár úr, kérem, én készültem, legalábbis annyiban, hogy szeszileg nem igazán voltam edződve. Régi szép idők, amikor fél liter Red Label meg se kottyant! Nos, ezzel az illúzióval felvértezve fogtam neki a szeszelésnek. Volt, ugyebár, Metaxa. Ezt a ház asszonyával megosztva fogyasztottuk, feltételezem, aránytalanul. Elfogytán volt házipálesz, némi sörrel kísérve. Nomeg, némi agysejtem.

Azután volt villanyoltás. Egy gap az életemben, szünet, törölt memória. Vannak, akik állítják, ettem töltött káposztát, csevabcsicsát – vagy mititét, a fene se tudja – nyersen is, meg grillezve, mi több, koviubit is, mert hát én még Kazanyban, a tatároknál tanultam meg, hogy’ is kell megágyazni a vodkának, de hát, nem vodkát ittam (gondolom, ez lehetett a baj).

Lényeg, hogy valaki az agyamban galádul kiktatta a rögzítőt – ilyen eddigi alkoholizálásaim során még nem fordult elő – és arra ébredtem, hogy – éjjel kettőkor – egy napozóágyon fekszem, és görcsösen szorítom kezemben a kocsikulcsot – pedig busszal jöttünk.

Ja, és némi füstszagom volt, ami abból adódhatott, hogy - állítólag – a tábortűzből mentettek ki napozóágy felé menet.

A hazafelé vezető út kissé kalandosra sikerült, részint, mert én úgy véltem, jobban ismerem az utat, mint a törzsökös gyöngyösi barátaim, részint, mert a bevezetőben említett koordinátákkal is némi bajom volt, így Doremi jobbról, Andris barátom balról belém karolva igyekezett egyengetni lépteimet, de azzal a hülye aszfalttal nehezen bírtak. A rendelőintézet előtt ott is akartak hagyni, mondván, majd kihívják rám az ügyeletet, küzdjön egy 95 kg-os pasassal - akinek vertikális és horizontális gondjai vannak - az, aki erőművész a Barnum-cirkuszban, de végül is győzött a velük született humánum, és hazáig horizontáltak is, meg vertikáltak is.

A szép az egészben az volt, hogy másnap reggel még csak fejfájásom se volt – pedig az olyasmi velejárója az ilyesminek. Lehet, csak a vércukor szintem állt helyre?

Cserébe hazafelé – Doremi jó érzékkel még ott maradt a barátainknál – támadt némi rossz érzésem. Egészen Gödöllőig szakadt az eső, az ablaktörlő alig győzte, ráadásul néha elég bizonytalannak éreztem a seggem alatt az autót – és nem a gumik okán. Annyi víz volt az M3-ason, hogy felrémlett előttem a „felúszás” jelensége, úgyhogy bandukoltam kb. 60-nal, és igyekeztem a legkisebb kormánymozdulatot is elkerülni. A lóerőgazdagok villogtak, én meg jeleztem nekik: ugorj át, ha nem tetszik!

Épségben hazaértem. Ahogy az már lenni szokott, a Kukukkhegy határában minden csapadék megszűnt.  Igazából nem értem, mitől volt Foltos, a macska bundája nedves? Igaz, Nyafié is az volt, aki később tette tiszteletét a hasamon.