ráadásul nem izomból kifolyólag.
ráadásul nem izomból kifolyólag.
Az úgy volt, hogy ballagtam lefele a kert végébe, fűnyíróból kifolyólag, mert ugyancsak felhányta fejét a fűnek nevezett gyülekezet. Kezdeném kicibálni a szerszámosból, amikor megszólal oldalt egy hang, hogyaszongya: nyau! Hátemmeg? Nézem, biza, egy kiscica, kb. 4 hónapos, a nyitott fészerben, a farakás tetején.
Azért csak rákérdeztem: hátte? Mondta: nyau. De mégis, közelebbről, honnan, te? Mondta: nyau.
Rendben, ezt akkor megbeszéltük. Hívtam, minden félelem nélkül a lábamhoz simult, hát felöleltem. Kicsit kapaszkodott, de hamar megnyugodott.
Bevittem a házba, kapott enni-inni, köszönte szépen, majd feltelepedett az ágyra. Ezt, persze, Fifi kutyám kissé rossz néven vette – ugyanis ez eddig az ő privilégiuma volt – de miután közöltem vele, hogy jobb, ha beletörődik, elfogadta.
Azóta úgy működnek a dolgok, hogy amikor szolgálatban vagyok, kint héderel a fészerben, amikor hazajövök, mellém telepedik az ágyba. Mondjuk, kicsit szokatlan volt, amikor arra ébredtem, hogy kb. 2cm-ről bámul bele az arcomba, dagaszt a mellkasomon és fülsértően dorombol, majd, amikor látja, hogy visszanézek rá, közli, hogy: nyau. Én is mondom neki, hogy: nyau, ezzel azután ki is tárgyaltuk a dolgot.
Azt kell, hogy mondjam, rendkívül intelligens macsek: az első perctől kezdve tudta, hova piszkíthat: a tusolókabinba. Most már van neki macskaalom, igen fegyelmezetten oda jár. Künn, a fészerben meg – miután azért a kutyák inkább csak játékszernek tekintik, miáltal a frászt hozzák szegényre – talált magának egy pánikszobát a farakás alatt, onnan csalogatom elő néha.
Megyek valamelyik nap hátra, utánozván a baromfivirsli hangját, amire rendszerint előjön, hát sehol. Kérdem: nyau? Válaszol, ám az alsó szomszéd telkéről, ahol éppen egérvadászattal volt elfoglalva. Később hazajött. Egy más alkalommal pedig hívásomra a baloldali szomszéd háza tetejéről – fogalmam sincs, hogy’ tudott oda felmászni – jelentkezett be, ami azért is kockázatos, mivel a szomszédnak három, ugyancsak vérmes rottweilere portyázza a telküket…
Doreminek, persze, egyelőre még nem mertem bevallani, hogy nem volt szívem elzavarni. Talán megúszom.
Ja, a dátum a fotókon hamis. Elemet cseréltem.
