Aki olvasta régebben Fifi bekerülését, az tudja, miről beszélek. Aki nem, annak most itt ajánlom : http://harun-al-rasid-mesei.blog.hu/2013/04/22/fifi_a_vereb
Szóval, Fifi az első időben nem hogy ágybakutya nem volt, de lábszőnyeg se. Szép udvariasan ott feküdt az ágy mellett – na jó, azért mégiscsak a kilépéshez rendszeresített rongyszőnyegen, de semmi több. Azután valahogy oda került Stefan Stefanovics lábához, később meg, a fene se tudja, hogyan, de már Stefan Stefanovics görbéjébe bújt, igencsak önzetlenül, mivel mindegy volt neki, hogy jobbról, vagy balról simul hozzá.
Node, ott volt még egy komoly akadály, nevezetesen Doremi, aki az ilyesmit el nem viselte. Stefan Stefanovicsnál – amolyan mártír módon - még csak-csak, mert gondolta, Fifi úgyis az ő térfelén marad. Nos, rosszul gondolta. Valahogy Doremi mégsem neheztelt meg érte, sőt, ha Fifi nem bújt oda hozzá is, már ő maga édesgette oda.
A fene se érti a nőket.
De itt még nincs vége, ugyanis Fifi Doremi kezelése alá is került, mivel StefanSstefanovics nem volt hajlandó otthon hagyni a kis árvát, mert hát, annak lelke van. Így hát ment Stefan Stefanoviccsal vikkendezni Doremihez. Ott, persze, az fogadta, hogy : nem, nem, soha! Mondjuk, ez már az I.vh idején se működött, de ki tudja, talán most!
Nos, kétségtelen, hogy az első este Fifi rendkívül illedelmesen az ágy előtt feküdt, leginkább lábtól, de igencsak szomorúan nézett ki a fejéből, mert hát, szomorúan nézni, azt nagyon tud. Második este a nem-nem-soha bástyáján már akadt egy kis repedés, mivel Doremi arra ébredt, hogy Fifi ott héderel a lábánál (jó érzékkel ki tudta választani az áttörési pontot). Persze, Doremi leparancsolta, de reggelre kelve megint csak ott találta Fifit.
Fifi nem buta kutya, ráadásul rendkívül taktikus. Kiismerte – két nap alatt! – hogy Doremi kb. éjfélig szörföl a csatornák közt, majd egybe belealszik, ámbár kezéből ki nem engedi a távirányítót. Fifi türelmesen kivárja, míg Stefan Stefanovics óvatosan kiszedi Doremi kezéből az egységet – amit kásás hangon előadott „nézem, nézem”, majd jobb oldalra hengeredés (meg lehet érteni, a másik oldalon Stefan Stefanovics található), és kispárna fej alá gyűrése körít . Na, ezt a pillanatot használja ki, hogy elhajlás mentesen KETTŐJÜK közé fészkelje be magát. Doremi meg tudomásul vette.
A fene se érti a nőket.
Most meg itt van Ffi, az ágybakutya. Egészen odáig nyugi van, amíg Stefan Stefanovics vízszintesbe nem helyezi magát. Akkor halálos pontossággal feldobbant Stefan Stefanovics apafájára – még véletlenül se lejjebb 10 cm-rel, vagy feljebb 10 cm-rel, hanem pont a tökeire, és onnan lép tovább oldalfekvésileg. Ha Stefan Stefanovicsnak jó napja van, akkor ez reggelig nem ismétlődik meg.
De ha odaki’ valami zavar támad, akkor, biza, a retúr is előfordul. Ha esetleg a fizikai atrocitásra nem ébredne fel, Fifi harsány ordítással közli, hogy odaki’ dolog van, és ő most haladéktalan.
Persze, Stefan Stefanovics a hibás, mi a bánatért nem alszik valamelyik oldalára fordulva.
