Valamikor a ködös múltban, amikor Stefan Stefanovics még fiatal volt - ez kb. a kubai rakétaválság idején volt - egyszer táncolt szirtakit.

Nem emlékszik, kikkel, csak arra, hogy fiúk voltak, koruk szerint legalábbis még nem férfiak, de az biztos, hogy hímneműek - ahogy már a szirtakit táncolni illik. Cinkotán történt, a családi házban - hogy az ősök hol voltak, már nem emlékszik - a lényeg, hogy a negyedik szoba külön nyílott az előszobai folyosóról, így egyszercsak ott találta magát a meleg nyári délutánban, amint két másik sráccal összekapaszkodva szirtakit táncol.

Hogy ki volt a másik kettő, ha megölik, se tudja megmondani, aminek az oka az enyhe szeszközi állapot lehetett, ugyanis abban az időben - valami fordított árképzés okán (a kubai termékek embargó alá estek, így a fehér rum is, amit ilyenkor minden pénzügyi logika szerint aranyárban kellett volna mérni) ez a mennyei ital bagóért volt kapható, oly annyira, hogy az ember gyereke vett egy sárgadinnyét, beleinjekciózott 2 dl. kubai fehér rumot, lehűtötte, majd gerezdenként elfogyasztotta. Naná, hogy mólés lett tőle!

Aki nem volt ennyire gourmée, az csak simán vizespohárba, és sutty, be a gallér mögé!

Mind1, Stefan Stefanovics az arcokra nem, csak a zenére, a méltóságteljes, férfias táncra emlékezik, és a jó érzésre, ahogy összekapaszkodva a barátaival, körbe táncolták az üres szobát. Mert bútor, na, az nem volt benne :)