Hajnali 6 óra, hideg és sötétség. A ház sarkán ugyan ég a lámpa – szigorúan energiatakarékos, persze – de a kiskaput kívülről kell kinyitni, oda meg nem ér el a fénye. Utcai világítás? Na, az nincs. Marad tehát a találomra kulcslyukba találás, ami egy cilinderzár esetében nem is olyan könnyű.
Stefan Stefanovics próbálkozik, persze, nem megy. Marad a bevált módszer: kesztyűt le, bal kezed mutatóujjával kitapogatod a zárat, jobb kezeddel odavezeted a kulcsot, és sutty, bele a zárba! Azért ezzel a suttyal van egy kis baj: nem nyitja. Miért is nyitná, hiszen két, külsőre tökéletesen egyforma kulcs szolgál a kiskapuhoz, meg a bejárati ajtóhoz. A lovin 50% esélyre egész jó oddszot adnak, de itt csak lefagy az ujjad.
Másodikra azért általában sikerül eltalálni a belevaló kulcsot. Közben a kapun belül már ott tömegel a két ázsiai, meg a nehéztüzérség, ez utóbbi harsány ugatással közli a még alvó szomszédokkal, hogy megjött a főnök, ami azért, lássuk be, nem a leg kellemesebb ébresztő. Mire Sefan Stefanovicsnak sikerül beljebb kerülnie, Foltos sovány malac vágtában előkerül a ki tudja honnan, és a macskaajtón át berongyol a házba. Stefan Stefanovicsnak az ajtóig már csak azt kell elkerülnie, hogy rá ne lépjen a lába előtt torlódó ázsiaiakra, nomeg megússzaRrumli szeretetteljes rohamát, mikoron is busa fejével betolakszik Stefan Stefanovics két lába közé, és oda kínálja a hátoldali faroktövét – valami gyönyörpont, vagy mifene – amit, persze, gyömöszkélni kell. Mondjuk, Stefan Stefanovicsnak sok választása nincs, mivel Rumli szeretet igénye úgy 50 kg-nyi, amit nem árt minél előbb kielégíteni.
Tehát Stefan Stefanovics beljebb kerül. Lepakol. Addigra már a falka tejes mellszélességben követelődző üzemmódra áll, ami leginkább a hátsó két lábról térdre való támaszkodást jelenti. Mivel StefanSstefanovicsnak csak két térde van, az egyik mindig kimarad, ő a háttérben ugrál. A cél a kis csont formájú jutalomfalat, amit valahányszor Stefan Stefanovics hazaérkezik, megkapnak. Rumli, mivel ő nem annyira ugrabugra, ajtón kívül és kettőt kap.
Folti, persze, a konyhapulton tekereg fel s alá, szemlátomást az éhhalál szélén. Érdekes módon, mire Stefan Stefanovics kinyitja konzervjüket, Nyafi is előkerül a messzi távolból, érkezését pontosan a kitálalásra időzítve. A tálalás csak a reklámokban egyszerű, mivel ezek ketten fejüket a tányérjuk fölé dugva elég erősen megnehezítik azt.
Fifi ezenközben jelentőség teljesen tologatja az üres tálkáját, Szuszi meg egyetértően figyeli. Stefan Stefanovics ad nekik egy-egy marék, magas tápértékű, halas ízesítésű szárazeledelt – hogy mijafranc ízlik egy kutyának a halas tápon, nem igazán érti – aminek eltakarítását Amy szomorúan nézi. Hogy azért a lelke rendbe legyen, Stefan Stefanovics elmagyarázza neki, hogy te nem kapsz, mert egy kövér kis kurva vagy, de ne izgulj, nem fogsz éhen halni. Attól Amy még hátha-alapon pendlizik egyik ázsiaitól a másikig, meglehetősen reménytelenül.
Stefan Stefanovics ezek után bebújik az ágyba. A protokoll a továbbiakban a következő: Szuszi lábhoz fészkel be,Fifi derékhoz – ha jó napja van, akkor a nyakhoz bújik – Folti meg, miután Stefan Stefanovics hasán dobbantott, a térdhajlatba simul be. Nyafi – nem szereti a tömeget – az olajradiátor mögé tanyázik le, Amy meg a hőlégbefúvő elé.
A felállás persze, néha változik.
Stefan Stefanovics meg igyekszik nem sokat forgolódni, nehogy megzavarja az állatsereglet álmát.