Megjegyzem, minden áthallás ellenére ez egy csöppet más. Részint, mert az eredeti – ha Stefan Stefanovis jól emlékszik – Milnétől való, részint, mert az a király kizárt dolog, hogy libatojást reggelizett volna, pláne nem főve.

Az történt ugyanis, hogy Stefan Stefanovics kapott a szomszédjától egy tucat libatojást. Namármost, a libatojás – méreténél és keménységénél fogva  - leginkább TV-ostromra alkalmas, így hát Stefan Stefanovics módjával hasznosítja.

Ezen módja volt már rántotta, így hát ez alkalommal főttként kívánta. Kettőt, mert ne vigyük túlzásba az élvezeteket. Először lágytojásban gondolkodott, de azután körülnézett, és nem talált olyan tárolót, amibe beleállíthatta volna -  a viszkispoharait erre a célra hasznosítani mégiscsak blaszfémia lett volna – nomeg, a lágytojás hagyományos  – leginkább angol szertartású – lefejezéséhez nem állt rendelkezésére a szamuráj rövidkard, így hát főzte – biztos, ami biztos – 10 percig.

Majdnem nyert.

Tálalt melléje némi mellesleg sütött baromfi virslit – amit eredetileg, miután megismerte a gyártási receptet, a kutyák jutalomfalatjának szánt – meg díszítette lestyán levéllel. Ez utóbbi marad dekoráció. Ehető, de nem most és itt. A mellesleg meg abból adódik, hogy volt Stefan Stefanovicsnak némi védőgázos húspogácsája, amire Doremi azt találta javasolni, hogy mielőtt önjáróvá válna, és kikéredzkedne a frigóból, jobb lenne magas hőmérsékleten kisütni. Na, ebbe a hevítési eljárásba került bele a virsli.

A húspogácsa ritka szar lett, de hát, Auchan ízesítés, és NER-ileg amúgy is utáljuk a multikat…

P.S.:  a tojás 10 perc után is lágy maradt, de  lestyánnal egész finom  :D